Konferencia beszámoló

Szeptember 24-én tartotta a Napfogyatkozás Akadémia az Öngyilkosság – veszteség, gyász és társadalmi felelősség konferenciát.

Mivel az öngyilkosság utáni gyásszal és veszteségfeldolgozással én is foglalkozom, fontosnak tartottam, hogy részt vegyek a konferencián.

A konferencia programja a következő volt:

• 9.00 Online érkezés
• 9.00- 9.15 Megnyitó
• 9.15-10.15 Előadás – Veszteségek az öngyilkosság stigmáján innen és túl
•  10.15 –11.30 Kerekasztal beszélgetés– Kihez fordulhatunk?- Utak és rések a segítség rendszerében
• 11.30-12.30  Előadás – A hírtől a hatásig- az öngyilkosság kommunikációja a médiában
• 12.30- 13.45 Kerekasztal beszélgetés – Irányelvek és tévutak a sajtó világában
• 13.45-14-45 Műhelybeszélgetések: *Speciális gyászcsoportok pro és kontra; A szavak hatása; Veszteség a közösségekben
• 14.45-15-00 Műhelybeszélgetések tapasztalatainak megosztása
• 15.00 Zárás

A megnyitót követően Szabó Márta Veszteségek az öngyilkosság stigmáján innen és túl előadását hallgattam meg. Az előadás legfontosabb mondanivalója számomra az volt, hogy mindig az érintett dönti el, mit oszt meg, mit mond el, segítő szakemberként azt kísérhetem, hogy ezt a saját narratívát ki-ki megtalálja. A saját narráció megfogalmazása egyben kapaszkodó is, benne van a saját, belső megélésünk. Jelentőségét adja, hogy az egyik legerősebb érzés, ami az öngyilkosság utáni gyászt követi, a bűntudat, a legtöbbet pedig azon gondolkodunk “hogyan nem vettem észre, mit tehettem volna”. Sokszor a megosztást akkora csend vagy olyan szerencsétlen, bár jószándékú mondatok követhetik, hogy egyszerűbb nem beszélni a veszteségünkről. A hallgatás helyett azonban a veszteségfeldolgozást segíti, ha megtaláljuk a saját szavainkat, ha fel tudjuk mérni, adott helyzetben és közegben, mit és hogyan mondunk el.

Ezekhez kapcsolódik ezen felül az is, hogy még mindig tabu beszélni arról, ha egy szerettünk öngyilkos lett. A tabu, amiről nem beszélhetünk, szégyenérzetet kelthet, elszigetel, és akár azt is megakadályozhatja, hogy segítséget merjünk kérni. Ezt a tabuképzést szándékozott a konferencia is megtörni. Akár azzal, hogy nem komplikált gyásznak, hanem sajátosnak, nehéznek vagy viselhetetlennek nevezi ezt a veszteséget.

Az előadást követte a Kihez fordulhatunk? kerekasztal beszélgetés. Kamaszként a Kék Vonal Alapítványhoz, idősként a Délután Alapítványhoz. Sok hasznos információt tartalmaz az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen weboldal. Fordulhatunk továbbá a Lélektér az Életért Alapítványhoz és az S.O.S Öngyilkosság Megelőzésért Alapítványhoz is. És bármikor hívható a 116-123-as segélyvonal.

A konferencia délutáni részében A szavak hatása workshopra jelentkeztem, ahol kisebb csoportban beszélgettünk arról, hogyan osztható meg egy-egy saját történet, mi teszi nehézzé a megosztást, kinek mi segített.

Izgalmasnak találtam a konferencia többi előadását és a délutáni kerekasztal beszélgetést is, ezeken azonban sajnos időhiány miatt nem tudtam részt venni. Ezekről és a konferencia egészéről a Napfogyatkozás Akadémia saját beszámolója itt olvasható.

Hálás vagyok az Akadémiának, hogy megszervezte a konferenciát, hogy elindulhatott egy nyilvános párbeszéd egy nagyon fontos, alulreprezentált témáról.