Mióta foglalkozol önismerettel? Mi vitt erre az útra?

17 éves voltam, amikor elvesztettem az édesapámat. Ez a korai veszteség alapjaiban megváltoztatott mindent. És úgy éreztem, szükségem van arra, hogy jobban megismerjem a családi mintákat és aztán önmagamat is, hogy megtanuljam az érzéseimet felismerni és kezelni.

Hogy találtál rá a hozzád való módszerre? Miért pont ezt a módszert választottad a munkádban?

Amikor a fókuszolással találkoztam 2016-ban, azt éreztem, hogy több év verbális terápia után valami olyannal szeretnék megismerkedni, ami kivisz az agyamból. Azt tanultam meg a fókuszolással, hogy a testem egészen máshogy reagál, mint ahogy az agyamban vagyok. És hogy sokszor a test hozza az őszintébb, zsigeri reakciót. Sok olyan tartalom tárult elém, amit addig a tudatom rejtve tartott. Ez egy nagyon izgalmas világ felé indított el, olyan volt, mintha egy új lencsén keresztül látnám magamat.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Sétálok sokat, nekem az a legjobb meditáció. És jógázok, táncolok swing táncot vagy néha csak egy jó könyvet olvasok, sorozatot nézek.

Milyen témákkal szoktak megkeresni?

Van olyan, aki családtervezés előtt áll és még azelőtt szeretne foglalkozni magával, hogy megszületik a gyermeke. Ilyenkor a gyerekkor, a családi minták, a “hogyan csináljam másképp” mind felmerülnek. És jár hozzám olyan is, aki most szeretne elköltözni otthonról, hogy önálló életet kezdjen. Dolgozom olyan klienssel is, akinek a testével való viszonyát a félelem, a szorongás jellemzi, és szeretne egy barátságosabb kapcsolódást kialakítani. Kulcsszó a változás. Azt térképezzük fel, ahhoz keresünk erőforrást, hogy önazonos lehessen, könnyebben, magabiztosan menjen.

Mi az a 3 szó amivel jellemeznéd magad?

Kedvesség. Türelem. Együttérzés

---

Ezeket a kérdéseket az Önismereti Zug csapatától kaptam. Ezúttal is köszönöm, hogy a Önismereti Zugban is dolgozhatok. A klienseim és az én megélésem is az, hogy az Önismereti Zug egy olyan tér, ahova jó megérkezni, ahol jó lenni, mert megtart nemcsak a kapcsolat, hanem a tér is.