Emlékeztek még, amikor a nyári olvasmányból olvasmánynaplót kellett írni? Mert én igen. Ahogy kimondom a szót, rögtön beugrik egy kék, vonalas füzet, amibe a “Két Lotti”-ról számoltam be, összefoglalókkal, rajzokkal. Mert kellett. Nem tudom, a mostani gyerekeknek kell-e ilyet csinálniuk, felnőtt fejjel – noha az olvasmánynapló szó ijesztő – nagyon jó feladatnak tartom. Azt is, hogy a nyárba férjen bele egy-egy könyv elolvasása, és azt is, hogy ezt írásban dolgozzuk fel.

Nekem mindig az a legnagyobb pihenés, ha – általában nyáron – azt és akkora könyvet olvasok, amekkorát csak akarok. Nekem ettől kapcsol ki az agyam, ezzel töltöm vissza magam. Voltak idén nyáron nagyon jó fiktív olvasásélményeim is (Szilasi László: A harmadik híd; Borbély Szilárd: Nincstelenek), és egy szakmai is – erről szól ez az írásom.

Ajánlás révén vettem a kezembe július végén Daniel J. Siegel: Elmetudatosság című könyvét, hogy aztán szeptember elejéig le se tegyem. Rég olvastam ennyire jó elméleti könyvet, ami közben olvasmányos, gyakorlatias. A legerősebb élményem a könyvvel kapcsolatban az, hogy “megérkezett” a tudományos háttere annak, amit évek óta csinálok, amivel a klienseimmel is dolgozok. Eddig is volt elméleti megalapozottsága a fókuszolásnak – Eugene Gendlin, Carl Rogers – de Siegel máshonnan, az agy felől közelít.

Na de miről is szól a könyv?

Az első részben Siegel az agy működését magyarázza el, érthetően, egyszerűen, a lényeget kiemelve. Hangsúlyozza, hogy az elme több mint az agy. Ahogy azt is, hogy felnőtt korunkra számos mintánk alakulhat ki, ahogyan a környezetünkre reagálunk, és hogy ezek a minták – melyeknek alapját a neurális tüzelések adják – változtathatók.

“Az idegtudomány alátámasztja azt az elképzelést, hogy az elmetudatossággal járó önreflexiós képesség azokat az agyi áramköröket aktiválja, amelyek a reziliencia és a jóllét megteremtéséért felelősek, és amelyek az empátia és az együttérzés hátterében is állnak. Maga az idegtudomány szintén bizonyította, hogy ezeket az új agyi kapcsolódásokat egész életünk során fejleszthetjük.”¹

Ehhez az önreflexióhoz nyitottságra, megfigyelésre és objektivitásra van szükségünk.

• nyitottság: amikor el- és befogadunk mindent, ami felmerül – nem nyomjuk el, tagadjuk le, tesszük indexre;
• megfigyelés: figyelni tudok az énemre egy esemény tapasztalása közben is
• objektivitás: úgy tapasztalok, hogy közben nem sodródok el a gondolatokkal, érzésekkel

És ez az önreflexió az elmetudatosság központi eleme. Itt ért az első felismerés: ugyanezt a három kvalitást tanítja és alkalmazza a fókuszolás. Elfogadóan és megengedően fordulok az élményeim, benyomásaim felé, úgy hogy egyszerre magamra is figyelek, és igyekszem megtartani a belső egyensúlyomat e folyamat közben.

Siegel elméletének másik pillérét az integráció adja, “a mentális egészség valójában nem más, mint az integrált működés.”² Amikor nem integrált, vagyis harmonikus a működésünk, mereven vagy kaotikusan reagálunk. Az integráció alapját a stabil, adaptív, rugalmas, energikus és koherens viselkedés adja. Siegel nyolc integráció területet állapít meg, ezek a tudatosságbeli, horizontális, vertikális, emlékezeti, narratív, állapotbeli, interperszonális és temporális integráció (111-116.o).

A könyv második fele eseteken keresztül mutatja be az elmetudatosság gyakorlati alkalmazását, amihez Siegel hozzákapcsolja az egyes integrációs területet működését is. “Az integráció révén kitágul az önazonosságunk”³, hozzáteszi, és ez nagyon igaz, hogy a berögzült, megszokott mintáinkat átírni nem könnyű feladat, viszont “ha nem sajátítjuk el azt a belső képességet, hogy megálljunk egy pillanatra és nagunkba nézzünk, akkor könnyen hajlamossá válhatunk arra, hogy robotpilóta üzemmódban éljük az életünket.”⁴

Mi kell ahhoz, hogy meglássuk, megértsük magunkat és aztán felismerve a minket nem szolgáló mintákat, változzunk?

Kíváncsiság, nyitottság, elfogadás – a három legfontosabb kulcsszó. Ezek nélkül magunkat sem érthetjük meg, fogadhatjuk el, és másokra sem tudunk figyelni.

Nem kell szakmabélinek lenni, hogy értsd a könyvet és alkalmazd az abban leírtakat, viszont egy nagyon jó lehetőség, hogy ráláss magadra, a mintáidra és hogy akár változtass azokon.

Ha összefoglalót néznél a könyvről, ezt a két videót ajánlom, de ha van időd, még inkább azt, hogy olvasd el.

1. Daniel j. Siegel: Mindsight – Elmetudatosság, Ursus Libris, 2018, 18. ↩︎
2. uott, 107. ↩︎
3. uott, 342. ↩︎
4. uott, 341. ↩︎